( fdavid | 2018. 02. 24., szo - 08:23 )

Azert nyomogatnek gombokat, mert nem vagyok lusta, es nem faj, ha nincs olyannyira automatizalva, hogy ne kellejen a fotelbol felkelni. Igy is borzaszto kenyelemben elunk, es szamomra egyre inkabb ugy tunik, hogy a digitalis vilag kenyelme nem idot takarit meg az emberek szamara, hanem idot es figyelemt pazarol.
Raadasul en a beszelgetest, mint kommunikacios csatornat emberek szamara tartom fenn, es azt szeretnem, ha ez igy is maradna.

Szoval az aggalyaim, de tenyleg csak cimszavakban:
- tovabbi tarsadalmi elszigelodes
- olyan kenyelmes emberek, akik csomo penzt koltenek ilyen felesleges jatekszerekre a kenyelem hiteben, de kozben a jatekszer maga koti le az idejuket es a figyelmuket
- tovabbi hatalmas lepesek a teljes digitalis demencia iranyaba
- egyre intenzivebb megfiygeles es kontroll az elet minden teruletn, amit mar akkor sem tudok teljesen elekerulni, ha en pont nem hasznalok ilyen eszkozt (pl.lepten nyomon lefotoznak, levideoznak, hangrogzitnek, kommuniaciomat rogzitik, elemzik, stb.)
- egyre kiszolgaltatottabb es iranyithatobb tarsadalom

Igen, ez szaomra zavaro es talan szomoru is, mert nem ilyen tarsadalomban szeretnek elni, es a gyerekeknek is nehez megtanitani, hogy mikepp lehet ertelmes egyensulyt tartani.

Ha a sajat gyerekkoromra visszagondolok, a legnagyobb tarsadalmi artalom a dohanyzas utan rogton a TV volt. Na most a TV-jellegu figyelem es ertelem rablo lehetosegek az utobbi 1-2 evtizedben meglehetosen megszaporodtak. Egyre nehezebb ezeket kikerulni, egyre nehezebb olyan emberekkel talalkozni, akik nem rabjai ezeknek, es nem neznek hulyenek, ha te viszont nem vagy rabja a digitalis eszkozeidnek.