Ezen szavak magyarított, magyar ragozással, hangzókészlettel, hangrenddel ellátott verzió is sok-sok év alatt fejlődtek ki.
Például a XX. század elején még ez volt:
"Ezen irányvonal megkoronázója Kőnig Gyula volt, aki belátta a teljes magyarosítás lehetetlenségét. Átvette és végződés, helyesírás szempontjából a magyar nyelvbe illesztette a nemzetközileg elfogadott szakkifejezéseket. Így lett nála a permutatioból először cserélet, majd permutáczió, coordinátából összrendező majd koordináta stb."
Egyszerűen vannak olyan kifejezések, amelyek meg tudnak honosodni, valamelyek meg nem.
Például billentyűzetet mondunk klaviatúra helyett. Vagy számítógépet komputer helyett. Vagy épp könyvtárat mondunk directory helyett. Vagy éppen telepítést mondjunk installálás helyett, lemezt mondunk diszk helyett.
De fájlt mondunk állomány helyett, webet mondunk világháló helyett, menüt mondunk (és nem tudunk helyette mást), memóriát mondunk (és nem tudunk helyette mást), akkumulátort mondunk, ikont mondunk, interfészt mondunk stb.
Van, aminek van jó, frappáns, a nyelvbe jól illő magyar megfelelője, és van, aminek nincs.
Teljesen értelmetlen azon küzdeni, hogy minden áron magyarnak gondolt szavakkal akarjunk szakkifejezéseket kifejezni. Mert azok a szavak sem feltétlenül magyarok, hanem török, szláv, germán, latin eredetűek legtöbbször.
Gondoljunk csak vissza a nyelvújítás korára: rengeteg akkor kitalált szó és kifejezés egyszerűen nevetségesnek hat ma. Pedig azok aztán magyar szavak voltak, kerülve a tükörfordításokat és a germanizmust/latinizmust.