Voltak gondok már a telefon egy évszázaddal ezelőtti elterjedésekor is.
Karinthy Frigyes: Szögecselő.
A néhai jó rendőrségi sajtóirodában történt. Illés Pista, kitűnő kollégánk ült a telefonnál: nagy gyilkossági ügyet vett fel, teli volt a feje munkával, közben állandóan bekapcsoltak valakit, aki hasonló számon valami Welschner építési irodát kért.
A huszadiknál nem bírta tovább.
- Halló! Halló! Welschner építési iroda?
Mit tegyen? Legjobb, ha belemegy, hogy ő az, elintézi a dolgot, talán nem zaklatják tovább.
- Igen, kérem, az beszél. Tessék!
Raccsoló, affektált hang.
- Na, hála istennek! Már huszadszor kapcsoltak tévesen! Kovács úr van a telefonnál?
- Igen, én vagyok az. Ki beszél?
- Itt báró B.
- Á, alászolgája, kegyelmes uram! Mit parancsol?
- Kedves Kovács úr... eee... izé, legyen szíves jegyezze fel, hogy el ne felejtse.
- Jegyzem, kegyelmes uram.
- Kérem, kell nekem a kastélyba holnapra... izé... negyven tapétázó. Jegyzi?
- Negyven tapétázó. Igenis, kegyelmes uram.
- És negyven parkettázó.
- Negyven parkettázó. Igenis.
- És... ugyancsak... negyven szögecselő.
Illés Pista hirtelen megunta a dolgot. A szögecselőt már nem volt hajlandó felvenni.
- Szö-ge-cse-lő? - ordította bele dühösen a telefonba. - Szö-ge-cse-lő kell neked? Dögölj meg a születésnapodon, disznó!
És lecsapta a kagylót.
Öt perc múlva rémes csengetés. Unottan veszi fel.
- Ki az? Mi az? Miféle lárma az?
- Halló... o... ó!... 139-46?...
Már megint azt az építésit keresik!
- Igen, igen! Tessék!
- Biztosan?
- Igen, igen, biztosan!
- Ki van a telefonnál?
Illés Pista már tudta.
- Itt Kovács! Mi történt? Ki az?
- Kovács úr - maga az? Biztosan?
- Én hát!
- Itt báró B.!
- Á, alászolgája, kegyelmes uram! Mit parancsol?
- Kérem... az előbb... az előbb... ki volt a telefonnál?
- Ki lett volna? Hát én! Már egy órája ülök itt! Miért tetszik kérdezni?
- Hát kivel beszéltem én az imént? Nem magával?
- Velem, kegyelmes uram?! Szó sincs róla! Már egy hete nem volt szerencsém!
- Nahát! Akkor ez egy misztifikáció!
- Miért, mi az?
- Kérem... hallatlan... az előbb felhívtam önöket... és mintha ön jelentkezett volna... hallatlan, kérem!... és a végén valami... valami kvalifikálhatatlan... gorombaságot mondott valaki nekem!
Illés Pista szörnyűködik.
- Lehetetlen, kegyelmes uram! Én egy félóra óta ülök itt, én senkivel se beszéltem. Biztosan rosszul kapcsolták... és valami ízléstelen telefonbetyár tréfálta meg...
- Az lehet! Hallatlan!
- Ne is tessék törődni vele, kegyelmes uram! Biztosan valami újságíró volt - azoknak van idejük ilyen ostoba tréfákhoz. - Különben milyen ügyben keresett, kegyelmes uram?
- Ja persze... nézze csak... egészen kiment a fejemből... hallatlan szemtelenség...
- Nyugodjon már meg, kegyelmes uram. Miről van szó?
- Hát kedves Kovács úr... izé... eee... nézze csak, még mindig reszketek a méregtől!... Kedves Kovács úr, jegyezze csak fel...
- Igenis, kegyelmes uram!
- Kellene nekem holnapra a kastélyba - hallatlan! igaza van! csak egy ilyen csirkefogó, naplopó újságíró lehetett!
- Biztosan, kegyelmes uram! Tehát - holnapra a kastélyba?...
- Ja, igen! Szóval - jegyzi?
- Jegyzem, kegyelmes uram.
- Negyven... ööö... negyven tapétázó.
- Negyven tapétázó.
- És negyven parkettázó.
- Negyven parkettázó. Igenis.
- És... ja, igen... negyven szögecselő.
- Szö-ge-cse-lő?!... Dögölj meg a születésnapodon, disznó!