„valsz telepítettél olyan appot, ami a tévé műsorokba tett ultrahangos tageket ismeri fel”
234 ilyet találtak (eddig), így aztán ez a valószínűség még elég kicsi. Számoljunk 3,3 millió alkalmazással (Play Store), akkor a valószínűség 0,000078. Hát ez nem túl nagy szám. Így helyesebb lett volna: „valószínűleg nem telepítettél olyan app-ot…" Az más kérdés, hogy ilyenből 1 is sok.
Technikai oldalról:
- A hang digitalizálása előtt sávszűrővel szokták szűkíteni a sávot. Ezek szerint itt sokkal nagyobb sávszélességet kódolnak a „keleténél”. Akkor ennek egy kellemes mellékhatása, hogy javul a hang minősége is.
- Mi van azokkal a tévékkel, amelyeknek a hangszórója a magas hangokat már erősen csillapítja? Ugyanis a digitál-analóg átalakítás után, szintén sávszűrővel szokták korlátozni a hangszóra kerülő jel sávszélességét. Továbbá maguk a hangszórók is jelentősen csillapítják a magasabb hangokat.
- Mi van azokkal a mobilokkal, amelyeknek a mikrofonja a magas hangokat már erősen csillapítja? Ugyanis a telefonokban is sávszűrést végeznek a digitalizálás előtt. Továbbá a mikrofonok maguk is jelentősen csillapítják a magasabb hangokat.
- Mi van akkor, ha a szolgáltató a fejállomáson átkódolja (a nagyobb tömörítés miatt) az adást?
Nem állítom, hogy nincs ilyen, de ehhez kell:
- a tévécsatorna kezdeményezése,
- a szolgáltatóval való megegyezés, hogy ne kódolja át az adást,
- megfelelő, az adott frekvencián kis csillapítású tévékészülék,
- megfelelő, az adott frekvencián kis csillapítású mobil készülék,
- legalább egy olyan program telepítés, amely így (is) akar kémkedni.
Ezek együttes megléte esetén működhet a dolog. Tehát hiába telepítem fel a kémkedő programot, ha a tévém, számítógépem (ha azon nézem az adást), vagy a telefonom hardveresen nem alkalmas a dologra. Egyébként pedig a hírben linkelt cikk szerint:
„We spot ultrasonic beacons in various web media content and detect signals in 4 of 35 stores in two European cities that are used for location tracking. While we do not find ultrasonic beacons in TV streams from 7 countries, we spot 234 Android applications that are constantly listening for ultrasonic beacons in the background without the user’s knowledge.”
Tehát egyelőre csak webes médiatartalmak esetén találkoztak ilyennel. Ilyenkor viszont kiesik a szolgáltató, aki átkódolhatja az adást, tehát eggyel kevesebbet feltétel szükséges a sikerhez.
Azért itt érzek némi csúsztatást:
„Instead these devices exactly aim at the audible range of frequencies between 20 Hz and 20 kHz [14]. This problem is alleviated by the decreasing hearing performance of humans, leaving a near-ultrasonic frequency range of 18 kHz to 20 kHz for transmission that is only perceived by very young or sensitive humans.”
Mostanában már nem divat megadni az adatlapokon a tévék műszaki adatait, így az audió átvitel sávját sem, de korábban a sáv felső határa 12-16 kHz között volt. A tévé minősége, és a gyártó arcbőrének vastagsága befolyásolta ezt az értéket. A mostani tévénket, ha saját hangszóróján keresztül hallgatom, sokkal kevesebb a magas (és mély) hang, mintha egy aktív hangfalon keresztül. Az aktív hangfalra 40 Hz-20 kHz-et adtak meg, ennél hallhatóan kevesebbet tud a tévé. Pedig az aktív hangfal, kis jóindulattal, középkategóriás, így annak a 20 kHz-ében sem vagyok biztos.
Másrészt a „very young or sensitive humans” felhasználók mégis meghallják, tehát ha valaki ilyen tartalmat szolgáltat, akkor ezt nem is nagyon tudja titokba tartani. Műszer és bonyolult mérések helyett kell egy jó hallású ember.