Nem tudom kik azok a sokak és mennyire realista a véleményük, remélem nem az árnyaltabb minekmentoda változatokkal operáló (mérnemúgynevelték, mérnemgondoltrá, mérhúszévmúlva, mérnemjelentettefel) való megmagyarázásokra gondolsz. Úgy gondolom, hogy nem igazán realista ez a fajta vélemény, hanem inkább a személyes lelki kényelem biztosításának egyik könnyed eszköze. Az áldozat, vagy mások tehet(nek) róla és ezzel le van tudva, mehet a púder. Teljes mértékben, 100%-osan érthető emberi vonás. Az emberiséget ismerve ezt a szokást nem fogjuk egyhamar levetkőzni. Így ítélkezünk egy csomó olyan esetben, amikor az átlagos, hétköznapi valóságunkat megzavarja egy olyan történet, hogy pl a tanárúr 13-14 éveseket hálózott be rutinszerűen. Ez egy kényelmetlen téma, nyugtalanító kérdésekkel - ezeket a kérdéseket pedig sokan sokféle módon szeretik elhessegetni, ismétlem, érthető emberi módon, de ennek pont hogy nagy szerepe van abban, hogy egy közönyös társadalmi közeget képez, ahol pl az gyerekekre/kiszolgáltattabb nőkre utazó ragadozók nyugodtan lubickolhatnak.