Lehet, botrányt kavarok, de roppantul elegem van ebből a második kerületi homokos-liberális eszmerendszerből, amely azóta divat, amióta a nyugati ideológiát szopjuk tövig. Tehát a '90-es évek óta. Ott tartunk, hogy korábbi vidám, akár húsvéti népszokásokba zaklatást magyaráznak bele, holott az vesz részt benne saját akarátából, aki akar, s mindkét nem élvezi a játékot, egyben remek alkalom az ismerkedésre. Ne feledjük, az nem olyan egyszerű, s elég vacak dolog egyedül a falat kaparni...
Észrevételek:
- tapasztalatom szerint papás-mamást játszani (nyersebben: dugni) jó, bizony mindkét nemnek
- miért van az, hogy nem pofozom a nőket, s engem sem ők? Na? Még mindig senki?
- ha valakit képen vágnak, miért adja meg a lehetőséget, hogy ez másodjára is előfordulhasson? Hol marad az emberi méltóság?
- amennyiben mégis megengedi, hol a probléma? A mazochizmus is egy fétis, semmi baj nincs vele, csak nem kell panaszkodni, akkor tessék élvezni!
- ha elmegyek egy állásinterjúra ápolatlanul, szakadt, vörösboros pólóban, csámcsogom a rágómat, érdemes-e meglepődnöm, ha nem engem választanak a megpályázott pozícióra?
- ha kilóg a leány szügye a felsőből, kisajkai a ruhaaljból, meg kell-e lepődnie azon, ha ezt valaki nonverbális üzenetként értelmezi?
- juj, fixíroz, rámnézett a szemeivel, ez vizuális erőszak! Másnak meg bearanyozza a napját ugyanez. Miért, nem így ismerkedünk? Valahogy csak elkezdődnek ezek, nem?
Lehet puffogni! Ha lesz kedvem és időm, válaszolok, ha nem, akkor csak bedobtam a kavicsot az állóvízbe, s ide sem nézek. ;)
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE