( peterson | 2017. 08. 24., cs - 14:16 )

Mondtam, hogy fenntartom a tévedés jogát, de azért még nem győztál meg.
A lélek témával túlbonyolítjuk a dolgot, mert nem lehet sem mérni, sem igazolni más fajokban, talán még pontos fogalma sincs.
Az is lehet, hogy nekem kisebb lelkem van mint egy közepes vombatnak...

Egyszerűsítsünk! Tápláléklánc van, és evolució.
Az ember jelenleg a tápláléklánc magas helyén áll, az evolució egyik nyertese.
Eszi azt amit talál, vagy evoluciós eredményeiből adódóan amit csinál magának (pl szarvasmarha).

Megfordítva azonban a helyzetet:
Nyilván ha bemegyek egy dzsungelbe, pl egy darab késsel, vagy anélkül, akkor én leszek a tápláléklánc alján.
Az intelligenciámtól majdnem-, és a lelkemtől teljesen függetlenül. Kaja leszek és kész, és ami ott megeszi porhüvelyemet az leszarja a lelkemet.

A szarvasmarha, a sertés is kaja és kész. A fajtája is azért létezik. Ezt (is) a nyertük az evoluciós fejlődésünk során.
Lélektől teljesen függetlenül, a szarvasmarha lelkétől pedig pláne függetlenül.

A húsra mint tápanyagforrásra az emberi szervezetnek szüksége van. Ezt nem vitathatod.
Vadon élő állatok húsából is lehetne nyerni, de akkor rengeteg fajt fogunk kiírtani még ha csak egy apró testrészéért is (lsd. cápauszony), akik viszont szerves részei a táplálékláncnak.
De azok legalább boldogan halnak meg mert szabadok...?

---
"A megoldásra kell koncentrálni nem a problémára."