"Ezt meg tovább szűkítheti egy magáncég a saját szabályzatával (legtöbbször a Facebook kerül be a hírekbe a saját cenzúrájával, pedig az még ingyen is van)."
Ezen gondolkoztam a napokban a hír kapcsán, szerintem itt van egy alapvető értelmezési probléma. Ez nem egy jogi értelmezés, csak a saját értelmezésem, ezért gyanítom, hogy jogilag az érvelésem nem állná meg a helyét.
Az internetes cégeket, közösségi médiát a hagyományos médiához próbáljuk hasonlítani, de szerintem ez nem vezet helyes eredményre. A hagyományos média nagyjából a következő elemekből áll:
- tartalom előállító: pl. újságíró
- kiadó: pl. újság
- disztribútor: pl. posta, sarki kisbolt
- fogyasztó: pl. újságolvasó
A kiadó felelős a leközölt tartalomért, ezért eldöntheti, hogy adott újságíró adott cikkét leközli-e az újságjában. Az újságíró természetesen megteheti, hogy megkeres egy másik kiadót, és ha szerencsével jár, valaki leközli a cikkét. Ha nem talál ilyet, még mindig kinyomtattathatja önköltségen és terjesztheti pl. röplapok formájában. A disztribútornak alapvetően nincs joga eldönteni, hogy mit tesz elérhetővé és mit nem, ha megkapja a nyújtott szolgáltatásért járó ellenszolgáltatást. A fogyasztó pedig eldöntheti, hogy melyik újságra fizet elő vagy melyik újságot veszi meg a sarki kisboltban.
Úgy látom, hogy a legtöbb ember számára ez a magától értetődő megfeleltetés a közösségi médiára:
- tartalom előállító: felhasználó
- kiadó: weboldal, pl. facebook, twitter
- disztribútor: internet
- fogyasztó: felhasználó
Vagyis a weboldal felelős a közölt tartalomért, ezért megteheti, hogy kénye-kedve szerint cenzúrázza a felhasználók által előállított tartalmat. A felhasználóknak lehetősége van eldönteni, hogy melyik weboldalt szeretné használni, az internet (vagyis a mögötte álló szervezetek) pedig minden weboldalt ugyanúgy kiszolgál (netsemlegességet feltételezve).
A gyakorlatban viszont ezek a weboldalak nem vállalnak felelősséget a felhasználóik által előállított tartalomért, vagyis szerintem a fenti értelmezés nem helyes. Inkább ezt tartom a gyakorlatnak megfelelőnek:
- tartalom előállító: felhasználó
- kiadó: felhasználó
- disztribútor: weboldal, pl. facebook, twitter
- fogyasztó: felhasználó
Vagyis a felhasználó csakis saját maga felelős az általa előállított tartalomért, a weboldal pedig csak a disztribúcióért felel. Ekkor viszont a weboldal nem tehetné meg, hogy szabályokkal befolyásolja a megjelenő tartalmat, a felhasználó szólásszabadságát. Így a felhasználónak valójában abban van döntési lehetősége, hogy melyik felhasználót szeretné követni, weboldaltól függetlenül. Az internet szerepe itt kb. az, mint a fizikai világban az úthálózaté, amit a disztribútor használ.