Erre a problémára létezik egy formabontó, meghökkentő megoldás: mi lenne, ha a default viselkedést konfigurációs fájlból lehetne állítani? Bár gyanús, hogy ez egybevágna a Unix filozófiával, úgyhogy kerülendő! A végén még a felhasználó mindenféle módon finomhangolhatná a rendszert a saját kényére-kedvére...
Illetve ha konfigurációs fájlt kéne használni, akkor lehetőleg legyen mind bináris formátumban, hogy sima text editorral ne lehessen szerkeszteni! Pl.: a konfigurációs fájlokat csak a systemd-configd által biztosított interface-szen keresztül lehetne szerkeszteni a systemd-config-editor-ral - illetve elvakultabbaknak ott lenne még a systemd-vi és a systemd-emacs! A config-editor futtatásához wayland vagy mir kell. A konfig értékek pedig a systemd-registry-ben lennének tárolva. Szigorúan sajátos formátumban. Remélem pottering nem tud magyarul, hogy ezt az ötletet elolvassa...
"Jegyezze fel a vádhoz - utasította Metcalf őrnagy a tizedest, aki tudott gyorsírni. - Tiszteletlenül beszélt a feljebbvalójával, amikor nem pofázott közbe."