"van pár közös gyerekünk, szeretem őket."
En a gyerekeket sajnalom ebben a tortenetben a leginkabb. Akarmilyen surun latogatod is meg oket, apa nelkul fognak felnoni, esetleg egy potapaval, aki ki tudja, hogy fog viszonyulni hozzajuk.
Ebben az egesz tortenetben tenyleg az a legszomorubb, hogy annyit hallunk: te igy, te ugy. De hogy mindez hogyan erint masokat a kornyezetedben, azt kb. leszarod.
Nem kinlodni kell egymas mellett, hanem leulni, es felnott modjara megbeszelni a problemakat, es kompromisszumokat kialakitani. Foleg, ha mar van gyerek, akkor erdemes arra torekedni, hogy a csaladot minel kevesbe romboljuk szet. En csonka csaladban nottem fel, es nem jo elmeny.
"Ha olyanom van, hogy mást/másképp akarok, akkor elvárom a lehetőségét ennek."
Nincs ezzel feltetlenul baj, mindaddig, amig ezt okosan es nyiltan kezeled. Letezik a nyitott kapcsolat es a nyitott hazassag intezmenye, aminek egyetlen feltetele van: mind a ket fel tud arrol, hogy ez egy nyitott dolog, es vannak bizonyos garanciak egymas fele, amik biztositjak, hogy a kapcsolat azert meg uzemkepes maradjon. De elvarni azt, hogy mindenfele figyelmeztetes nelkul felrekefelhess, az nonszensz.
Es itt nem a tarsadalmi panelekrol van szo. Ha egy ember szeret egy masikat, akkor torodik a masik erzeseivel is. Es igyekszik nem megbantani oket.
--
Blog | @hron84