szinte elvált, van pár közös gyerekünk, szeretem őket. Nem hiszek: abban, hogy beláthatatlan ideig 2 embernek egymást kell nyomasztania ilyenolyan módon, csak mert összepapíroztak. Az emberi szabadságban hiszek: az hogy egy éjjel összefutok vkivel vhol és van vmi, az 2 (2) emberre tartozik, nem a 3ikra, akit kihagytak belőle, Btw. nem normális, hogy egy akármilyen panel miatt 1 ember évekig (jobbára míg az egyik megdöglik valahogy) rohadjon 1 szituációban elviselve a másik paneljeit. Ha olyanom van, hogy mást/másképp akarok, akkor elvárom a lehetőségét ennek. Ezek a panelek mélyen benne vannak a társadalmunkban és a fejeinkben. Én láttam erre példát, hova fut ki a dolog és eldöntöttem, hogy velem ez nem fog megtörténni. Nyilván változott a hozzáállásom 1 csomó dologhoz.
-"Jaj, de egyedül fogsz maradni, jaj"
-"Jobb mint az ilyenolyan tudatalatti kényszerek." Btw rájöttem, hogy egy üres szobában is jól elvagyok magammal. Persze mikor ideírom ezeket, ez is ilyenolyan kényszer. Ezzel szembe kell nézni.