Régen én is voltam. Nekem is nagyon rossz volt a találati arány. Viszont ha már egy nő visszaír, az zöld lámpa, akkor "nyomulni" _kell_. Eszkalálni, ahogy a PUA mondja. Nekem akivel sikerült találkozni, azzal mind max a harmadik (összesen - tehát nekem a második) levélben már találkozót - időponttal és helyszínnel - javasoltam. És ha erre húzódózik meg mellébeszél, akkor next.
Ha eljutsz a randiig, akkor már egy csomót belefektettél, és szinte semmivel nem vagy előrébb, mintha IRL szólítottad volna le. A nőt az érdekli, ahogy élőben viselkedsz, és ahogy kinézel. Az onlinesággal tehát azt spóroltad meg, hogy élőben le kellene szólítanod egy neked tetsző nőt. Elismerem, hogy ez nehéz, de pont ezért ha bele is megy a randiba lejjebbről indulsz nála mint az, aki csak megszólította a pultnál egy bulin.
Nekem vagy a képeim nem voltak elég jók, vagy tényleg nem vagyok benne a felső 20%-ban, de nekem a való életbeli ismerkedés jobban bejött átlagban. A neten órákat el lehet szarni profilokat böngészve, a bemutatkozóra jól reagáló szövegeket költve, satöbbi. Ha ehelyett gyakorlod a _napi egy megszólítás_ ősi szabályát a nagyvilágban, akkor hasonló találati arányod lehet, csak közben nem magadat lehúzva a gép előtt rohadsz, hanem magadat fejlesztve a "terepen". Hosszútávon nagyon nem mindegy.