Na, látod, ez az, ami tévedés. Jó, gyerekek esetében lehet benne igazság, ők külföldön iskolába kényszerülnek, ahol szorosabb a nyelvi kontroll és kényszer, nem csak fogékonyabbak. De pl. felnőtteknél mítosz, hogy kimegy külföldre, és akkor anyanyelvi környezetben majd milyen jól megtanulja a nyelvet. Itt kint Angliában tapasztalom, hogy ez az esetek 99,99%-ában rohadtul nem igaz, a külföldiek továbbra is élnek, elvannak a kis kulturális burkukban (ha elég népes kisebbségnek a tagjai, lényegében a saját negyedeikben úgy élnek, mintha otthon lennének), az angolt legfeljebb munkához vagy ügyintézéshez használják, van, aki ahhoz sem, egyes emberek kint vannak 10-20 éve, és még mindig nem ragadt rájuk annyi, hogy egy épkézláb mondatot összerakjanak, néhány közülük pedig annyira semmit nem tudnak angolul, hogy a legegyszerűbb mondatokra sem tudnak reagálni semmit, csak néznek némán, ijedten, mint a birka, kínai nekik. Eleve köszönni sem tudnak, mert aztán egy egy-két szavas hi, hello, hi you/ya/there, you're right?, (good) mornin(g), stb. benyögést marha nehéz visszamondani (hiszen csak azt kéne nekik is elismételni, utánozni, amit nekik mondtak néhány másodperccel azelőttről), nyilván lehetetlen megtanulni, nyelvészdiploma meg felsőfokú nyelvvizsga kell hozzá. A nagyon virtuóz, akár 3-4 szó terjedelmű mutatványok, mint a how are you (doin(g))?, már különleges nyelvérzéket és zsenialitást kívánnak, ilyeneket el sem várhatunk, néhányan megpróbálkoznak vele védőfelszerelés nélkül, de rohammentőt kell kihívni hozzájuk.
Attól is függ, hogy aki kijön, milyen szintet, alapokat hoz, de még többet számít, hogy honnan jön, a hozzáállása milyen. Általában a nagyon keletről jött embereknek a legnehezebb, nekik a mentalitásuk is nagyon más, nem kompatibilisek az európai és/vagy angolszász kultúrával, a nyelvtudás hiánya vagy nyelvtanulásnak ellenállás ennek a mélyebb beilleszkedési problémának és élhetetlenségnek csak az egyik felszíni vetülete.