( procika | 2017. 04. 10., h - 22:15 )

Bizony. Vidéki vagyok, volt kutya a kertben. Volt bunkó rokon, kutya láncon, egyszer eszik. Most panelban lakom, lett egy kutyánk. Nem akartam mert úgy gondoltam nem kell kutya a lakásba. Első nap óta velünk alszik. Két évre rá, megláttam egy majdnem éhen halt kutyát, szétvert lábbal. Nekem adták, ő lett az én Pepim. Pepi azóta a kollégám, velem jár dolgozni. Mindig ott van mellettem, döcög utánam 3 lábon. Ha nincs keresem, hogy nincs-e baja. Teljesen részem lett. Heti 8-10 óránál többet nem vagyok nélküle. Az első kutya, Lujzi, nem alkalmas idegen helyeken mászkálásra, ő jobb szeret itthon. Ő a nagy sétákat szereti, így van úgy ketten elmegyünk a kicsi nélkül labdázni, sétálni. Viszont a saját irodánkba mindkettő jön. Az épületben már vagy 8-10 kutya van. Átjárnak az irodák közt játékot csórni a másiktól. Akinek nem volt kutya, úgy nem volt kutya, hogy megérezze a kutyája lelkét az nem fogja megérteni. Én nem bánok semmi kötöttséget amit a kutyák okoznak.