Mióta az eszemet tudom voltak macskáink és kutyáink is. Volt hogy mindegyikből egy, volt hogy mindegyikből több volt.
Én a macskákat mindig jobban szerettem. Valahogy szavak nélkül is megértettük egymást, igazi lelki társak voltak!
Aztán mióta összeköltöztünk asszonykával, tengerimalacaink vannak. Neki az volt gyerek korában és most is szeretett volna. Én meg nem mondtam ellent.
Azt nem mondom, hogy nem szeretem őket, de olyan semmilyenek. Zabálnak csak egész nap, vagy ha nem, alszanak. Nem jön oda hozzád, nem dorombol, nem hálás, de legalább visít ha éhes. Szóval érdektelenek a számomra.
Hónapok óta fűzöm már az asszonyt, hogy vegyünk egy macskát. Hajlik is rá, de a malacok miatt necces, mivel felülről nyitott ketrecük van, és kitudja, hogy a macsek beugrana-e levadászni őket...
Pedig de jó lenne egy szép bengáli macskusz! Az most minden vágyam! :)