( blr | 2017. 03. 28., k - 08:50 )

Nem nézhetsz úgy egy szoftvert, mint egyetlen funkció megvalósítását.
Ha egy 386-oson X 10 mp alatt rajzol ki egy 2 megapixeles képet, 50 mp alatt egy 10 megapixelest és nem tud megjeleníteni egy 20 megapixelest, ezzel szemben Y képes az utóbbira, és ennek az az ára, hogy a 2 megapixeles 20 mp, az nem nem optimális, hanem egy más feladatra tervezett szoftver. Ha nincs rá szükséged, használd X-et.

Azt mondod, hogy nem tud nagyságrendekkel többet egy mai op.rendszer egy 20 évvel ezelőttinél. A te szemszögedből lehet, hogy nem, de az általad lenézett fejlesztők szemszögéből igen. Mondhatod, hogy téged nem érint, hogy egy Ubuntu lassan egy kenyérpirítón is elfut, de aki kenyérpirítón akarja futtatni, annak fontos.
A magas szintű nyelvek és az op.rendszerek magas absztrakciós képessége miatti „bloatság” teszi lehetővé azt, hogy akár az átlagnál egy kicsit magasabban képzett user képes legyen automatizálni feladatokat, és ezért ne kelljen egy külön fejlesztő, illetve azt, hogy egy fejlesztő egy chatszoftvert megírhasson úgy, hogy nem kell elmélyülnie a fizikai kommunikáció mélységeiben (és ahhoz a rohadás animált szmájlihoz sem kell külön videolejátszót írnia). Az általad emlegetett optimalizáció szintje ugyanis kb. olyan, mintha azt mondanád, hogy nem kell absztrakciós réteg a hálózati kommunikáció fölé, írjuk meg ethernetre és 3G modemre is külön. De aztán jöhet, hogy ilyen chipset, olyan chipset. Hol a vége?