( blr | 2017. 03. 27., h – 22:16 )

"Egy HD film lejátszását, ha megoldod CPU-ból egy P3-on, akkor onnantól kezdve minden lejátszó, ami P4-et vagy C2D-t igényel, bloatware."
És ha század akkora erőforrásigénnyel teszi, akkor nem a P3/assembly a bloat?
Nincs olyan, hogy optimális szoftver. Olyan van, hogy adott hardveren optimális szoftver. Egy AES kódolás vagy egy videolejátszás egy P III-on iszonyat bloat kód egy integrált GPU-s mai Intel procihoz képest.

Erőltetett növekedés az, amikor rászoktatnak a 4K-ra, pedig semmi szükség rá, és azért veszel csilliókért új VGA-t, amihez Paks is kevés. Az, ha egy mindennapos feladatot a korábbi tizedéből oldasz meg, az rohadtul nem erőltetett növekedés. De ha nem így gondolod, akkor javaslom, hogy térj át mondjuk ISDN-alapú netkapcsolatra, hiszen minek az a sok iszonyatos teljesítményű switch-proci.

Én nem szeretnék ólomból öntött betűkből oldalakat tördelni és F-14-es vadászgépek irányzólézer-meghajtó egységével megépített színbontó rendszereken filmre bontani, majd onnan többkilowattos lámpákkal lemezre világítani az anyagot, amelyet valaki egy világítóasztal felett görnyedve összemontírozott. 20 perc alatt összerakom az oldalt Adobe CC-vel, elküldöm a nyomdának PDF-ben, és onnan közvetlenül a lemezre kerül. Ez a P III-as korszakban több óra volt.
Hiszen már 100 évvel ezelőtt is tudtak színes újságot nyomtatni, minek a fejlődés?!