( uzsolt | 2017. 03. 08., sze – 15:50 )

A járuléknak nevezett összeget adóként, adó módjára szedi be az állam. Az adóbevétellel szabadon rendelkezik az állam, a járulékbevételt arra kell költeni, amire azt beszedték. AMit a dolgozóktól vonnak az lophacra sem lesz elegendő, nem hogy időskori megélhetésre - úgyhogy tessen erősen kuporgatni az inaktív évekre...

Még egyszer mondom, semmit nem állítottam arról, hogy a beszedett (levont) járulékkal mit kezd az állam.

Nomostan ha a járulékkötelezettség=f(jövedelem), nyugdíj=g(jövedelem), akkor mondható-e, hogy nyugdíj=h(járulékkötelezettség)=h(f(jövedelem))?

Nagyon király - volt addig, amíg a családi adókedvezmény nem bővült járulékkedvezményre.
A probléma az, hogy a járulékkötelezettség nem csak a (bruttó) jövedelemtől függ, hanem a gyerekek számától is. Azaz: ha Andrásnak van 4 gyereke, rendes, bevallott, stb. munkaviszonya (nem politikusi szintű fizetéssel), akkor 0 Ft járulékot fizet. Bélának nincs gyereke, de munkája sincs (max. csak fekete), azaz 0 Ft járulékot fizet. A függvény egyik legfontosabb (matematikai) tulajdonsága, hogy egy értékhez csak egy értéket rendel. Azaz az András-féle 0 forinthoz is, és a Béla-féle 0 forinthoz is ugyanazt a (nyugdíj)értéket kellene rendelni. Ez pedig nyilván nem lenne igazságos.
Ha a kedvezmények nélküli járulékkötelezettség alapján számolunk (ahogy írtad is), akkor igen, az "összetett függvény"-módszer teljesen jól működik (legalábbis matematikailag mindenféleképpen). Viszont a helyzet nem ez, azaz a nyugdíjat a (nettó-szerű) bér alapján állapítják meg.

Gyerekek, ha nem kapjátok össze magatokat, és nem mondjátok el, hogy melyik állításom téves (és miért), azt kell hinnem, hogy igazat adtok nekem.