"Próbáljuk szájbarágós módon: Ha az ember mindenképp repülőzik, és ezen nem tud/akar változtatni, akkor ez egy adottság."
Próbálom én is szájbarágós módon: nem. Nem adottság. Nem szükséges. Ha ezen és a nagyobb dolgokon nem akarsz változtatni, akkor az apróságokon felesleges, mert nem azért csinálod, hogy tegyél valamit, hanem azért, hogy jobban érzed magad utána.
"Ettől független az, hogy egyébként használ-e klímát vagy nem, biciklizik munkába vagy autózik, húst eszik vagy zöldséget, lekapcsolja a lámpát, számítógépet, TV-t, vagy nem."
Nem, nem független. Egy darab ökológiai lábnyomod van. Nincs külön ökológiai lábnyomod az esti gépkikapcsolásra. Nincs külön ökológiai lábnyomod a hűtésre-fűtésre. Nincs külön ökológiai lábnyomod a liftezésre. Nincs külön ökológiai lábnyomod a közlekedésre. Nincs külön ökológiai lábnyomod a nyaralásra.
Egy darab ökológiai lábnyomod van és abba minden egyes _döntésed_ belekerül. Döntéseid vannak. Nem vagy kényszerpályán.
"Elpazarol 1 millát. Pont. És vagy megtakarít 5 ezret, vagy nem. Ez a választási lehetőség."
Senki nem kényszerít az egy milliós pazarlásra, épp úgy választási lehetőség, mint az ötezres pazarlás. Költhetnéd az egymilliót fűtéskorszerűsítésre. Beleszámít a lábnyomodba.
És remekül hozod a helyzethez csatolt pszichológiát, mert darabra tettél egy csomó dolgot, aztán itt egy hülye, aki konkrétan fájdalmat és disszonanciát okoz azzal, hogy szerinte alig tettél valamit. Gondolkodj kicsit ezeken.