Úgy, hogy csináltak egy középszerű webmailt, ami üdítő színfolt volt a szánnivalóan kinéző ópenszorsz lyukware alternatívák (horde! openwebmail!) mellett. (disclaimer: sose volt gmail accom)
Az userek retardáltabbik fele ugyanis előszeretettel rajong az everything-over-http elképzelésért, mert ők technikailag itt ragadtak meg örökre. Így el is érkeztünk a leak-ek, személyiség eltulajdonítások, égitest-szintű adatgyűjtések és a globális digitális megfigyelés évtizedébe (ki emlékszik már arra, mekkora felháborodások voltak a '90-es években, ha a szemétMS egyetlen szaros UDP csomagot haza mert küldeni?) courtesy of google és a google-színvonalú felhasználói bázis egymásra találása.
Mellesleg ugyanennek az embercsoportnak köszönhetjük, hogy az amúgy viszonylag egyszerű böngészők mára komplexebbek (ezalatt az ésszerű és minimálisan biztonságos működés tökéletes hiányát kell érteni), mint az őket futtató, mára csak minimális ellátó funkciókat biztosító OS-ek, amik kétségbeesett küzdelmet folytatnak, hogy a rajtuk parazitaként futó virtualizált browserOS elől valamilyen módon automatikusan elszeparálják az esetleg még a cloud-on kívül létező minimális mennyiségű felhasználói információt. Persze (mivel fundamentálisan kontraproduktív elképzelésre épül fel a rendszer, meg a felhasználói is azok) teljességgel eredménytelenül.
Ilyen szintű hanyatlástól a jobb érzésű emberek megőszült hajjal menekülnének lakatlan szigetekre, de mivel megvan az a mókás motívum hogy ezen apokaliptikus állapotnak az összes ökör ujjongva tapsol, így ehelyett egyfajta The Final Hours-jellegű extatikus haláltáncban egyesülve várhatjuk az elkerülhetetlen végkifejletet.