Minden szabadalom után évente és országonként fenntartási díjat kell fizetnie a szabadalmasnak, tehát csak akkor éri meg, ha valóban van rajta haszna. Ha nem fizetik attól kedve közkincs lesz a megoldás.
A szabadalom 20 év után lejár és nem lehet megújítani. (Kivétel egyes gyógyszer szabadalmak, melyeknél a forgalomba hozatali engedély lassúsága miatt (akár 10-20 év is lehet) még rá lehet húzni max. 5 évet.)
A szabadalmi rendszernek pont az a célja, hogy elősegítse az innovációt. Ha sok pénzt fektetsz egy termék kifejlesztésébe szeretnéd, hogy ez megtérüljön. Két lehetőséged van, vagy titokban tartod a megoldást (Coca Cola, Kentucky Frid Chicken) és csinálod, vagy szabadalmat szerzel rá. A titokban tartás esetén ha ügyes vagy sokáig a tiéd a monopólium, de ha kikerül az bukta, ráadásul nem lehet továbbfejleszteni.
A szabadom ha jól csinálják egy kölcsönösen előnyös szerződés a köz és a feltaláló között. A feltaláló azonnal nyilvánosságra hozza a megoldását, azaz a többi katató tanulhat belőle, építhet rá, továbbfejlesztheti (nem kell a kereket újra feltalálni) ennek a fejében a társadalom korlátozott időre (max 20 év és még évente díjat is fizet utána) és korlátozott területre (országonként kell szabadalmat szerezni és fenntartani) monopóliumot biztosít a feltalálónak.
Az más kérdés, hogy a szabadalmakkal a nagy cégek gyakran visszaélnek kihasználva azt, hogy nekik van pénzük fenntartani és a jogérvényesítés meg nagyon drága. Sajnos minden hatékony dologgal vissza lehet élni, lásd konyhakés -- emberölés. Erre az egyik megoldás az, amit az amerikai bíróságok szoktak alkalmazni időnként, ha úgy ítélik meg, hogy egy nagy cég visszaélésszerűen használ egy jogot a kisebb versenytársával szemben nem csak a kicsi költségeinek az egyszeres megtérítését ítélik meg, hanem mondjuk annak a tízszeresét, százszorosát kell a visszaélőnek kifizetnie a kisebb versenytársnak.
A szerzői jog sokkal keményebb - a szoftver ide tartozik - az utolsó szerző halála után 70 és és nem kell fenntartási díjat fizetni.
Érdekesség: az első szabadalomszerű szabályozás Kr.e. 500 körül Szübarisz görög városállamban jelent meg, amely egy évre kizárólagos hasznosítási jogot adott azoknak a szakácsoknak, akik eredeti ételeket készítettek. A XV-XVI. században már egész modern szabadalmi rendszer volt Velencében 10 év oltalmi idővel.