„Ezért is tartom furának az égő okossá tételét (jó tudom a kapcsolónál nem szokott lenni nulla...) a kapcsoló okossá tétele helyett. Szóval szerintem hosszú távon ezek ki fognak halni.”
Az első részhez elég ismerni egy kicsit a világítástechnika „történelmét”.
Volt egyszer a hagyományos világítástechnika. Aztán valakik kitalálták, hogy szabályozzuk az izzók fényerejét. Ehhez nem kellett mást tenni, mint kicserélni a kapcsolót. Az ismeretségi körben szétnézve, és ez után általánosítva, kb. a lakások 1–2%-ban van 1–2 ilyen kapcsoló. Ahol van, ott is a kapcsolók többsége (konyha, fürdő, kamra,…) hagyományos maradt. A gyártók szempontjából ezt semmiképpen nem nevezhetjük átütő sikernek. A sikertelenségnek két oka lehetett:
- az emberek egy részének nem volt igénye rá,
- az emberek egy részének egy kapcsoló cseréje van annyira bonyolult (+ esetleg fél a „villanytól”), hogy nem mer saját maga belevágni. Ha szerelőt hív, akkor viszont sokkal többe fog kerülni. Az esetleges meghibásodásnál a javítás hasonlóan problémás ennek a rétegnek.
Hogy a két ok közül melyik volt a meghatározóbb, azt nem tudom, de talán nem is lényeges. Valószínűleg a világítástechnikával foglalkozók levonták a következtetést: olyan megoldás kell, ami nem kíván semmilyen hozzáértést és szerszámot.
Ilyen előzmények után született meg az okoségő. Ha a gyártók piaci sikert akarnak elérni (= sokat adnak el belőle), akkor egyértelmű, hogy az 1 perc alatt, átlagember által is cserélhető izzót kell felokosítani. Persze az átütő sikerhez az is kell, hogy legyen rá piaci igény, de ez már kisebb probléma, mert mostanában nagy divatja kezd lenni az okosakármik vásárlásának.
Ha a kapcsolót okosítják fel, akkor azzal kell számolni, hogy sokkal gyakrabban fog meghibásodni, mint egy hagyományos kapcsoló. Viszont ha a többség továbbra sem lesz képzett villanyszerelő, akkor a kapcsoló javítása elég sokba fok kerülni (szerelési költség + kiszállási díj + új kapcsoló). A villanyszerelők többségének nincsenek olyan ismeretei, amik egy okoskapcsoló javításához szükségesek lennének, így aztán csak a csere marad. Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy a csereként berakott új kapcsolóval kompatibilis lesz a telefonon eddig használt szoftver, ami tovább bonyolíthatja az életünket.
A kapcsolók okosítása technikai szempontból sokkal jobb lenne, de nagyon kevesen vállalnák, hogy átvezetékezik a lakást. Nálunk az adottságok miatt nem mindenhol lehetett csövet betenni a falba, így például a szobákban vésés nélkül nem lehetne megoldani. Ami viszont sok koszt és port, utána pedig festést jelentene. Tehát sokáig tartana, de legalább drága is lenne.
Van egyébként olyan próbálkozás is, hogy a foglalatba be lehet csavarni egy közbetétet, ami megvalósítja az okos funkciókat, így az izzó cseréje olcsóbb lesz, illetve az okos eszköz meghibásodása esetén sem kell szakember a cseréhez.
Jós nem vagyok, így nem tudom, hogy ki fog-e halni a mostani rendszer. Talán akkor, ha az új lakások többségének villanyszerelését már másként képzett épületgépészek fogják megtervezni, és szintné megfelelően képzett villanyszerelők fogják kiépíteni. Utána 30–40 év alatt (talán) kicserélődik a lakásállomány kb. fele, és akkor már gondolhatjuk azt (már aki megéli azt a kort), hogy megkezdődik a kihallás. Bár azon sem lennék meglepődve, ha 40 év múlva már azt tartanák erről az egész okosakármis próbálkozásról, hogy a fejlődés egyik költséges zsákutcája volt.
Mindig is voltak olyanok, akik igénye nem esett egybe a többség igényeivel. Számukra marad az, hogy vésőt/forrasztópákát/számítógépet/… ragadnak és nekiállnak a saját igényeik szerinti rendszer kialakításának. Ha nincs meg a szakértelmük, akkor a feladatok egy részét, vagy az egészét szakemberekre bízzák. Ha ehhez nincs elegendő pénzük, akkor életük végéig álmodoznak a számukra ideális rendszerről. De ez a réteg nem elég széles ahhoz, hogy a tömegtermelés ráálljon az igényeik kielégítésre. Esetleg hibernálják magukat, és 100 év múlva felébredve megtapasztalhatják, hogy…