( persicsb | 2016. 03. 08., k - 13:51 )

Az X.25 régebbi, mint Tanenbaum könyve. Tanenbaum leírt egy állapotot - nem a könyv alapján csinálták az X.25-öt. Az X.25 az OSI modell alapján épült (része az OSI protokollsorozatnak, az X.25 a CONS-sban a CONP - connection-oriented network service/protocol).
X.25: 1976, Orange Book szabványosította
Tanenbaum-könyv: 1981.

Tanenbaum könyve leíró, és nem előíró, ezt felejted el. Csak bemutatja, mi van, nem pedig elmondja, hogy minek kellene lennie.

Einstein kockadobása: ő a rejtett változók elméletében hitt, és nem amitt működik az alagútdióda, mert nincsenek rejtett változós elméletek. A határozatlansági elvnek semmi köze a véletlenszerűséghez, csak annyit jelent, hogy az egyes operátorok nem kommutatívak. Ami ellentmond az intuíciónknak, de attól még semmi köze a valószínűséghez, az a hullámfüggvény tulajdonsága, nem az operátoroké (mérhető mennyiségeké).

Az, hogy Einsteinnek igaza volt-e, vagy sem, még mindig kutatás tárgya. Ugyebár ott a Bell-egyenlőtlenség, ami megmondja, hogy nincs lokális rejtett változó, de az eddigi kísérletekben (leghíresebb ugye Alain Aspect kísérletsorozata) mindig volt loophole. Tavalyi hír, hogy talán most tényleg csináltak már loophole-mentes Bell-kísérletet.
Ne keverd a határozatlansági elvet a rejtett változók elméletével. Einstein pontosan tudta, hogy a határozatlansági elv mit jelent, és el is fogadta. A kvantummechanika klasszikus koppehágai értelmezésének a lényege a valószínűségi értelmezése a hullámfüggvénynek. A határozatlansági elv minden, nem valószínűségi értelmezésnek is része, a rejtett változók elméletének, a multiverse-nek, a consistent histories-nek is. Független koncepció a határozatlansági elv a valószínűségtől, ezt meg kéne érteni.