( locsemege | 2015. 12. 23., sze – 13:45 )

Az utolsó mondatod fontos! Nem az a kérdés, hogy rólam mi tudható meg. Nem kommandós maszkban lépek utcára. A gond azzal van, hogy ezek az eszközök, mint amilyen a Facebook, hozzászoktatják a többséget ahhoz, hogy a személyes adataik nem képviselnek értéket, a szabadság erodálódik. A témaindítóból:

És mi viszi rá az embereket, hogy csatlakozzanak egy ilyen rendszerhez? A világ két legnagyobb mozgatója, a pénz és a szex. Az egyik legnagyobb kínai társkereső oldala a Baihe előrébb listázza azokat a partnerkeresőket akik feltüntetik a szociális hitelképességi mutatójukat. Az Alibaba szezonálisan akciókat futtat, ahol egyes termékek vásárlásával növelhető a vevő Sesame Credit értéke. Érthető, nem? Ha már úgyis hiszel az emberi szabadságban, jó birkaként, korrigáld ezt fogyasztással.

Észre kellene venni, hogy amennyiben lenne erkölcs, tartás az emberek többségében, úgy ezen szolgáltatásokat a feltételek miatt nyomban otthagynák. Márpedig egy társkereső nem működik tagok nélkül, a reklámokat nem lehet kinek eladni. Társkeresőre igény továbbra is lenne, tehát a szolgáltatásból villám gyorsan kihagynák a szociális hitelképességi mutatót, s minden menne tovább, csak úgy, hogy az emberek szabadsága megmarad.

Erkölcs, emberi tartás hiányában viszont az a helyzet, hogy a többség elfogadja a megalázó, számára kellemetlen feltételeket, mondván, ha nem tenné, kimaradna valamiből, ami számára fontos. Ez így is van akkor, ha az üzlet a szabadságukat féltők nélkül is jól megy. Ebben az esetben minden felhasználó vesztes: aki félti a szabadságát, nem kap megfelelő minőségű szolgáltatást, büntetve van ezért, aki nem, az a kényelméért cserébe eladta a lelkét az ördögnek.

Látni kell, maguk a felhasználók azok, akik lehetővé teszik szabadságuk elvételét.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE