Bullshit. Ez csak a vesztesek mentegetőzése a felelősség elhárítására és a saját rossz döntéseiknek másra hárítására.
Az életed analóg egy reggeli "még öt perc netezés" miatt lekésett reggeli busz kerülhet az életedbe is. Ez esetedben a banális döntés hirtelen végzetessé válik. Minél nagyobb a kontrollod az életedet irányító eseményekben, minél tervezettebben hajtod azt végre, minél céltudatosabb vagy annál nagyobb az esélyed a sikerre. De ehhez az kell, hogy folyamatosan mérlegelsz, döntéseket hozol és tanulsz, hogy minél könnyebben hozhass döntéseket.
Erkölcs, társadalmi megkötések, empátia, neveltetés, mind-mind csak kifogás a kényelmetlen döntések meghozásának és cselekvés halogatására. A siker bármilyen úton elérhető csak az emberen áll melyiket választja. Minden útnak van előnye és hátránya, amit ki lehet használ és amit le kell küzdeni.
Azt kell belátnia az embernek, hogy saját magának kell az életét irányítania. Felül kell vizsgálnia önmagát, a világról alkotott képét, és bizony előfordul, hogy rájön az amit neki tanítottak a világról az éppenséggel akadályozzák abban, hogy sikereit elérje. Nem szabad elfelejteni, a társadalmi szabályaink jelentős hányada pont azért jött létre, hogy megakadályozza az egyes egyedek túlzott sikerességét! Az ember döntése, hogy miképp oldja fel ezt a problémát.
A sikeresség relatív. Ami siker egy embernek az luzerség egy másiknak. Egy munkanélküli jól érezheti magát munkanélküliként és sikerként könyvelheti el, hogy az életében egy percet nem dolgozott. (Találkoztam ilyen emberrel.) Amikor egy ember sikertelennek érzi magát és nem tesz semmit, csak irigykedik arra az emberre, aki a saját értékrendje szerint nálánál sikeresebb, az a luzer, az igazi szánandó vesztes.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "