Van aki tiszta desktop elven a tálcán akarja látni az indító ikonokat, és a tapétát "megbontatlanul". Van aki a desktop-ra rak minden ikont. (Indítókat és dokukat is.) Van aki kizárólag startmenűt szeretne. És van aki kereséssel indít mindent. (desktop-on is Google,) Sztem ez a használt ikonok mennyiségétől is függ. Akinek elég a munkavégzéshez 5-10 ikon az jó helyzetben van. Bármelyik megoldás megfelelhet neki. Akinek 50 kell az már rázósabb, de nem megoldhatatlan az elosztása. 100 felett viszont már tele a desktop, a tálca, startmenű is. Mivel csoportosítunk, (mit-hova, - mert magam is így vagyok ezzel, tudom..) ezért a startmenű elvétele érzékeny "veszteség". (Nálam általában ott helyezkednek el a napi használatot nem igénylő indítók. És csak említem, kinyírok onnan is minden számomra felesleges "pontot".)
Tehát, felhasználói interfész fontos, nem lehet a programozásával kapcsolt kérdést egyszerű "akarja-nem akarja, nem kap mást" kérdésként kezelni. Mert a felhasználók sokféle képességű "központi számítógéppel" rendelkeznek, így sokféle elven közelítenek ezen eszközhasználat hatékony módjához. (logikai, szimbolikai, képi-memoriter, vagy verbális-memoriter elven tudnak hatékonyabban megjegyezni dolgokat. Márpedig a számítástechnika hatékony használatához a legjobb út a felhasználó "saját-elvű" memória-szervezésén keresztül vezet. Ennek "materializálódása" a számítástechnika alkalmazásánál az asztali, tálcás vagy starmenű ikonok rendezése. Szerintem ezért fontos a rugalmasan kezelhető felület, és benne adott esetben a startmenű is. A felhasználók sem véletlenül ragaszkodnak a "customizáláshoz". (Nálunk, minden felhasználó a "shell"-en másként csoportosít, - és naponta tapasztalom, - ez a munkavégzésük hatékonysága szempontjából fontos is nekik.)
Na most, a MS által kitalált startképernyő ezt a szubjektív szempontból, azaz a felhasználó szempontjából "létkérdés" területet mosta össze.