Nem kell senkinek sem birtokolnia olyan információt a boríték esetében, ami a hozzáféréshez szükséges. Bármilyen más megoldás esetében meg igen. És ez az információ nem köthető kizárólag pozícióhoz, csak személyhez. Legalább kettőnek kell ismerni (akik pl. nem utazhatnak egy autóban...), és rendelkezésre kell állniuk 7x24 órában (legalább az egyiküknek). Ha bármelyiküket elküldik, akkor jelszócsere következik.
Szoftverből hogy oldod meg, hogy a "biztonsági felelős" pozícióhoz kötöd a hozzáférést? Például a címtár (amiben a céghierarchiát is letároltad) helyreállításához van szükség a jelszóra.
Nem minden reggel, hanem bármikor ellenőrizhető, hogy történt-e hozzáférés a jelszavakhoz. De akár az is lehet, hogy a páncélszekrényhez kettő kulcs van, és két jogosult személy (pontosabban két, jogosultságot jelentő pozíciót betöltő személy) kell a kinyitásához. A lényeg, hogy nem információ, hanem jogosultság kell a hozzáféréshez.
Az egészről az a városi legenda jut az eszembe, hogy a NASA-nál csilió dollárért kifejlesztettek egy súlytalanságban is működő tollat. Az oroszok meg ceruzát használtak. Normális szabályzattal és folyamatokkal a papír - boríték - páncélszekrény, mint katasztrófatár a jelszavaknak teljesen jó megoldás.