( dap | 2014. 10. 22., sze – 01:37 )

> az alkalmazasnak [...] futnia kell, ahogy a program iroi megalmodtak
Szerintem ez nem így van, adott környezetben kell futnia, amiről a megálmodóinak fogalma sincs vagy tán el sem tudták képzelni, hogy ilyen környezetben kell majd működnie a szoftverüknek. A jó szoftvernek úgy kell működnie -a képességeihez mérten- ahogy elvárom, nem ahogy a fejlesztője elképzelte.

> az hogy az adott port-ra lehet-e bindelni, egyaltalan nem az init/systemd/akarmi gondja
Adott esetben ip:port párosra bindelsz, mert mondjuk 2 IP címe van a gépnek. Kinek a gondja, hogy az IP cím fel van-e húzva? Ha ugyanis nincs, az valszeg egy fatális hiba lesz az alkalmazásnak. Hogy tudja ezt megoldani önmagában?

> a tuzfal nagyton rossz pelda: annak eppenhogy minden alkalmazastol/service-tol fuggetlenul is kell tudnia mukodni
Fordítva viszont nem feltétlenül igaz. Induljon el az alkalmazás akkor is, ha nem sikerült betölteni a tűzfalat, az IPS-t, az IPSec policy-t, a VPN-t, stb? Biztos ez a jó megoldás mindenhol? Honnan tudja az alkalmazás, hogy ezek betöltődtek és működnek?

> van esetleg a systemd-nek valamilyen interface-e amin az alkalmazas le tudja kerdezni pl. a halozat allapotat?
Azt ne akarja tudni az alkalmazás, csak csinálja a dolgát.

A sorrendiséggel pl probléma lehet, hogy nem kezeli a hibákat*. Ha nem töltődött be valami akkor spongyát rá, jöhet a következő, az hátha - ami aztán emiatt talán rosszul működik majd. Nem biztos, hogy nem indul el, lehet elindul és ezzel nagyobb kárt csinál.

* persze ez is implementációfüggő

> az en szempontombol teljesen mindegy [...]
Neked ez után is teljesen mindegy lesz, ugyanúgy bebootol a géped mint eddig. Sokan vannak azonban akik tényleg szopnak a sysvinit-tel.