( SzBlackY | 2014. 10. 08., sze – 16:03 )

Pont ez, hogy nem automata. Hanem egy helyen, a specifikus környezetre (tehát overrideolva a service fájlt, nem felülírva) határoztam meg konfigurációt.

Kicsit több változik, mint a konfig helye (felelősségi körök és szabadsági szintek), mert SysV-nél nem beszélhetünk konfigról: ott (még a sysconfig, defaults, akármi is) futtatható kód van. Ami ha nincs felkészítve pl. a cpu affinitás állítására (mert a fejlesztő, disztribútor, mindenki úgy gondolta, hogy nem kell), azt jelenti, hogy az üzemeltetőnek - még ha csak shell script is - futtatott kódban kell módosítania. És utána ezt a módosítást lekövetni, akárhányszor bármelyik upstream lépcsőnél változik az init script. Egy override-olt service fájlnál ez nincs meg, mert ott annyit és csak annyit módosítasz a konfiguráción, amit úgy gondolsz, hogy kell - ha bármi más változik upstream (pl. más lesz az executable neve), a te és az ő beállításaik is élni fognak.

BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)