( mofli | 2014. 09. 13., szo – 21:06 )

A múlt annyiban mindig is kelleni fog, hogy legyen mit elővenni, ha gubanc lenne. Csak más módon a mai világba beépülve. Pl.: A lovaglás mint időtöltés ma is megvan. Akik a lovakkal foglalkoznak, ők őrzik a gépek "elődjének" tartási módját. Süthetnénk a kenyeret akárhogyan, ha valamiért nem lenne búza...

A pékképzés annakidején az otthoni, házankénti kemencés kenyérsütést váltotta. Felénk ~10 éve zárt be az a pékség, ahol lehetett vásárolni is és nem csak bolti kiszállításra sütöttek. Azért volt úgy, mert az öreg falubeliek nem ették csak azt a kenyeret, amit kemencéből vett ki nekik a pék. Ma már nem tudom, hogy lenne-e még valaki a mai falubeliek közül, aki tudna kenyeret sütni búboskemencében.