Persze ha elszeparáltak a dolgozók és személytelen a környezet, kisebb az egymásrautaltság és legfeljebb csak a liftben találkoznak egymással akkor nem alakulnak ki konfliktushelyzetek. Ha nincs probléma, akkor nincs probléma és nincs is miről beszélni.
Viszont ha vállalatnál a dolgozok 70% utálja az 5% -át [és viszont] akkor aztán elég nagy zagyvaság azzal érvelni, hogy azért kell a kisebbséget támogatni mert annak akkor javul a teljesítménye és ez megéri a vállalatnak. Illetve elképzelhetőek más szituációk, munkafeladatok, -körülmények függvényében, ahol könnyen kialakulhatnak konfliktusok.
Én úgy érzékelem, hogy nők esetében valamivel toleránsabb a társadalom. Magamon is tetten érem ezt, két utcán csókolózó nő látványa is zavar, de két férfi esetén ...hát inkább le sem írom, rágondolni is rossz.
Úgy vagyok vele, hogy persze, tudom én, hogy a hajléktalannak aludnia is, meg ürítenie is kell valahol, mégis nagymértékben befolyásolja az életminőségem, ha ezzel naponta többször szembesülnöm is kell. Tudomásul veszem, h vannak melegek, tisztában vagyok vele h mit művelnek, de nem akarok ezzel állandóan szembesülni, nem akarom h a munkaadóm támogassa őket, előírja, h viszonyuljak v. h egyáltalán állást foglaljon társadalmi kérdésekben.