Már megbocsáss, de a témától te magad tértél el, amikor sokadszorra is belém kötöttél.
Témához:
Ez az ásítás, ez tünet. Totál semmi kedvem nem volt máma az ambuláns rendeléshez, de ha már itt ücsörögsz a váróban, egye fene, diagnosztizállak.
Nézegettem egy kicsit a tevékenységedet, és azt kell mondanom, romlott az állapotod. Sokkal elkeseredettebben agresszívkodsz a HUP-on, szegény poliverzummal például annyira gyökér voltál, hogy ki is tiltották innen, a jelek szerint néha fáradt vagy, sőt, állítólag minden reggel meg kell győznöd magad arról, hogy bemenj a munkahelyedre.
És ahogy elnézem, újabban testsúlyod tekintetében is kihívásokkal küzdesz, ha szabad ezt a politikailag korrekt fordulatot használnom.
Annyi biztos, hogy nem lupuszod van. Igazából már korábban is valami hormonális problémára gondoltam, de az elsődleges tüneteid alapján a tesztoszteront véltem a tettesnek. Afféle elhúzódó kamaszkor szindrómát produkálsz (a téged körülvevő objektumokat vagy felöklelni vagy meghágni akarod), de nem, azt hiszem mégsem ez lesz a megfejtés. Már az ELTE-n töltött éveid alatt is lehettek gondjaid, hiszen a téged véleményező diákok közül kettőt ki kellett moderálni, de akkor se a tesztoszteron.
A tüneteid azóta súlyosbodtak jelentősen, amióta Svájcba költöztél és itt esett le a tantusz. Ugye tudod, hogy Svájcban sok a bank, meg a csoki, de kevés a jód?!
Kihagy a pajzsmirigyed Z! Nézesd meg a hormonszintedet, és ha alacsony, akkor napi 200 mikrogramm jodidot kell szedned, amíg ott vagy.
Kövi!