( osod88 | 2014. 06. 19., cs – 12:41 )

Megyek, amint adódik értelmes lehetőség.
Sajnos túl rövid az élet ahhoz, hogy ne ott éljem le ahol a legjobban érzem magam. Valahogy elfecsérelt időnek érzem az itthon töltött éveket, nem jutok egyről kettőre. Pontosabban igen, de nagyon lassan.
Meg aztán itt ez az össznépi depresszió is. Teljesen rám tud telepedni időnként, elveszi a kedvem mindentől. Meg aztán itt ez az urambátyám/valakinek-a-valakije rendszer. Ha egyszer lesz gyerekem, nem vagyok benne biztos hogy ilyen közegben szeretném felnevelni.