Érdekes ez. Engem pl. vonzanak távolabbi vidékek (már úgy természetileg, környezetileg - akár mentalitást tekintve is), de egyelőre nem tervezek menni sehová. Pedig egyedülálló felnőtt férfiként gyakorlatilag mehetnék bárhova.
Valahogy úgy vagyok vele, hogy ha mindenki lelép az előmelegített helyekre, aki egy kicsit is tudna (és hajlandó is lenne) tenni azért, hogy ebből a "k. országból" egy jobb hely legyen (mindenki a maga kis mikrokörnyezetében akár), akkor soha nem lesz az. Persze, el tudok képzelni egy olyan élethelyzetet, hogy másként gondoljam, de egyelőre marad ez a fajta idealizmus, és még cseppet sem fáj. :)