Sokban egyetértek. A tehetséggondozás nálunk (mármint Magyarországon) valóban nagy hagyományokkal bír, és valóban nem eredménytelen. Sajnos sokszor az átlag érzi ennek a "böjtjét", ez is igaz.
Valaki azt is hozta a másik topicban, hogy amit nem kérnek számon, azt a gyerekek nem tanulják meg.
Ezt én írtam. Vagy legalábbis én biztosan. Ezt a véleményemet továbbra is fenntartom, azzal a kiegészítéssel, hogy ez nem a pedagógia/oktatás csődje. Nem tudom, a finneknél milyen az "oktatási kultúra", itt (még) ez a módszer nem működik. Ha beleolvasol a másik topikba, pl. atomjani hozzászólásait, megértheted, mire gondolok. Nem elegendő a pedagógus, a szülői háttér is nagyon kell. A szülő háttér sokszor... ne firtassuk inkább (pl. egy diák egyest kapott, megkérdeztem, mit szóltak otthon, aszondja: azt mondták, hogy nem baj, majd kijavítod egy kettessel - és ez csak a jéghegy csúcsa). A szülőt meg már nem tudjuk tanítani.
PISA-felmérés: egy tanárral az egyetemen (aki pedagógiát tanított) össze is vitatkoztunk, hogy mennyit is ér ez a PISA. Ui. mi mást/máshogy tanítunk, mint az mér.
a magyar oktatásból kikerülő fiatalok se nem jó munkaerők (nem tudják a gyakorlatban alkalmazni az elméleti tudásukat), se nem jó vállalkozók (alig vannak vllalkozási, gazdasági ismereteik).
Ezt nem tudom megítélni. A gazdasági ismeretek hiányát sejtem, ui. közgazdasági profilú középsulikon kívül nem tanítunk. Én legalább valami pénzügyi dolgot tanítanék, azzal jó lenne tisztában lenni, sűrűbben is találkoznak vele. Matekórán sorozatoknál szoktam erről beszélni, amennyire az idő engedi.