Hát úgy látszik IT területen sok a lelkileg összezuhant ember...
Én 6-7 éve még zenész karriert építettem, zenész karrierről álmodtam..éltem az életem, partyarc voltam, talántalán errefelé ismert ember is, volt fél tucat barátnőm...de azóta aztán most meg itt vagyok az egyetem végén...
3-4 éves aktív programozói tapasztalattal, a szakma iránti töretlen lelkesedéssel és szerintem megfelelő szaktudással, úgy néz ki errefelé mégsincs olyan munkahely, ahol a gyakornoki munkát nem diákmunkaként br600 ft-ért gondolnák. A szociális kapcsolatokban egyre kilátástalanabbnak látom a helyzetet. A korosztályommal nem találom meg a hangot, akikkel meg igen azok meg már családosak gyerekkel és saját "kiépült" egzisztenciával.
És nekem is az egyetlen erőt az élethez a szakma/munka tud nyújtani. Hogy tegyek/alkossak valamit. Mert ha alkotok valamit akkor hagytam valamit a világban és volt értelme annak, hogy élek/éltem...
-------------
"Mérnökkel vitatkozni olyan, mint disznóval birkózni a sárban - kis idő múlva rájössz: Ő ezt élvezi..."
Winben blogja