( borosspet | 2014. 02. 03., h – 21:56 )

Rendszergazdai habitus kérdése.

Én pl. 2005-ben jártam úgy, hogy - hogy is mondjam - kihasználtam az informatikai szabályzatunk joghézagát: abban az szerepelt, hogy a munkaállomásokra semmilyen programot nem telepíthetek fel és nem változtathatom meg a fent levő szoftverek konfigurációját - arról viszont nem rendelkezett, hogy nem bootolhatok linux live CD-t (illetve bármilyen külső meghajtóról bootolni tudó oprendszert, ami nem érinti a beépített merevlemezt) - a BIOShoz nem kellett nyúlnom, mert az IT a telepítések megkönnyítése miatt a CD-HD bootsorrendet állította be.

Miután külső szakértőt kellett bevonnia ahhoz, hogy meg tudja állapítani, miért nem tudja elindítani a (Live-Linuxot futtató) gépemen a Microsoft távoli megfigyelést (amiről egyébként az általa írt informatikai szabályzat értelmében előre kellett volna értesítenie engem!), kissé megorrolt és mindenféle figyelmeztetés nélkül, a hátam mögött (tehát nem együtt mentünk a vezetőséghez) ki akart rúgatni (persze sejtettem, hogy helyzet van, mert zárolta a fiókomat). Miután nem tudta rám húzni az informatikai szabályzatunknak a hsz-em elején említett két pontjának megsértését, így azt állította, hogy meghackeltem az informatikai hálózatot. Ezt viszont cáfoltam az érintettek felé, jelezve, hogy minden hálózati szolgáltatást a saját jogosultságommal és jogosultsági szintemen vetem igénybe, és kértem a hackelést bizonyító logokat, stb. Szerencsére a menedzsment értelmesebb volt, mint ő, és rögtön átlátták, hogy semmilyen a hálózatra veszélyes tevékenységet nem végeztem, így még csak fegyelmit sem kaptam ezért a kalandért (szóban persze meg kellett ígérnem, hogy többet nem bootolom be a linux CD-t - ezt be is tartom/tartottam... legalábbis olyankor, amikor a hálózati kábel be van/volt dugva a gépbe :-D ...)