De a dolgozni akarókból is ki fog veszni az a fajta akarás, mondjuk 5-10 év nyomorgás után. Adj munkát, el fog menni dolgozni, ha bírja - mert ennyi idő után a fizikai állóképességgel is lehetnek gondok, pszichésen is megviselheti az embert -, de azt ne várd el tőle, hogy akkor azt a szaros pártíz-, százezret úgy kezelje, mint a kiutat jelentő csodaszert!
Arról nem beszélve, hogy ma százezer forint olyan összeg, hogy az tényleg csak arra jó, hogy ha valakihez hirtelen hozzávágják, akkor rögtön elköltse valamire. Mert (és ezt emlegettem itt korábban, csak egy-két nagyságrenddel nagyobb összeget hozva példaként) ez arra nem elég, hogy kimásszon a szarból, akkor meg minek foglalkozzon bármi egyébbel? Egyszer, pár napig/óráig jól él, oszt jónapot.
És meg lehet érteni, ha belegondolsz, ha láttál már olyat, aki sokáig nyomorultul élt és semmi esélye sem volt kimászni belőle. (a nyomor nem újkeletű dolog, létezett a gengszterváltás előtt is, csak sokkal kevesebb embert érintett - én speciel "proli" családban nőttem fel és volt a környezetemben pár olyan család is, akik épp csak megéltek)