Reszben egyetertek, reszben pedig nem. Egyetertek, mert volt egy nehez idoszak az eletemben, es hasonlo modon kezeltuk a helyzetet, mint amit leirtal. Es en is azt gondolom, hogy ez igy helyes. Mert akarmilyen szar is az elet, akarmilyen kilatastalan es nehez is, ha nem kuzdunk azert, hogy ez jobb legyen, akkor kilatastalan is marad.
Amivel viszont nem ertek egyet, az az empatia kerdese. Nem vagyunk egyformak, es ezt valamilyen szinten toleralni kell. Az a problema, hogy a te hozzaallasod sajnalatos modon nagyon nagy hibaszazalekkal is dolgozik, kiesik a rostan az, aki probalna tenni a jobbletert, mert tul sokan vannak azok, akik viszont nem akarnak tenni. A szoban forgo reteget nem szabad egyontetuen kezelni, nem szabad mindenkit egy kalap ala venni. Minden ember mas, minden eset mas, es egyszeruen nem szabad altalanositani egyetlen eset alapjan sem. Ha azt mondjuk, hogy az ipirtyomi Lakatos csalad habitusaval nem tudok egyeterteni, mert egyaltalan nincs szandekukban javitani az eletkorulmenyeiken, es emiatt sajnalni sem tudom oket - az rendben van. De ez csak orajuk vonatkozik, es ebbol meg csak Ipirtyom tobbi szegenysegben elo csaladjara sem altalanositanek.
Ami nagyon szomoru, hogy nagyon sok embernel latok hasonlo hozzaallast. Es ez nagyon nem segit a dolgokon. Marpedig szukseg lenne egy picivel tobb empatiara, egy picivel tobb megertesre, es egy picivel szelesebb latokorre.
--
Ki oda vagyik, hol szall a galamb, elszalasztja a kincset itt alant.