( poliverzum | 2014. 01. 21., k – 02:28 )

Én azt tudom, hogy a T530-as laptopom coreI7 procival vígan megy egy 90 wattos tápegységgel, ráadásul dokkolóra téve! A képernyője 1600×900 felbontású. És teljesen mindegy mit csinálok vele, akkor se fogyaszt ennél többet, tudniillik mert ennél többet ugyebár nem ad le neki a tápegység... El tudom képzelni ellenben, hogy az idő nagy részében ennyit se fogyaszt, amikor nincs „csúcsra járatva”.

Ezzel szemben a régi desktop gépem ami 1 magos volt csak, bár igaz hogy 2.4 GHz-es, nem volt benne csak 512 mega RAM (a mostani laptopomban 16 giga van...), simán megzabált kb 300 wattot, akkor is ha majdnem semmit se csinált, s ehhez még hozzá jött a monitor fogyasztása külön. És a max amire képes volt az a monitor, az 1024×768. Emellett a laptopomban van egy fél terás merevlemez és 16 giga SSD cache, a régi gépemben meg nem volt semmi SSD cache, s a merevlemeze is csak 80 gigás volt.

És bár off a fogyasztás szempontjából, de vegyük azért figyelembe mint ergonómiai tényezőt, hogy az a régi gépem egy nagy kasztni volt az asztal alatt, nehezen cipelhető (plusz még a monitor...), és zörgött, zajos volt, mondhatnám szinte már-már szörcsögött is, de még akkor is zúgott jól hallhatóan, ha épp nem birizgálta a merevlemezt. A boot idő is bőven 1 perc fölött volt, a mostani laptopomnál ez bármiféle külön optimalizálás nélkül kb 3 MÁSODPERC! (Na jó, bocs, túloztam hogy lengessem az E-penisemet, elnézést... Nem kizárt hogy rossz az időérzékem, s megvan az a boot idő teljes 4 másodperc is...!)

És abszolút nem zúg, nem kattog, nem szörcsög, cipelhetem ahova akarom még dokkolóval együtt is könnyen, de pláne anélkül, és nem kell hozzá külön monitor... És van benne hangszóró is, igaz hogy nem valami nagy hangerejű de azért van, a régi desktop gépemben meg semmi ilyen nem volt beleépítve, külön kellett azt is rádugni! (Ja igen, és persze akkor az is fogyasztott még pluszba...)

Szóval, bár én se vagyok a híve annak hogy állandóan cserélgessük ész nélkül a gépeinket, de igenis van azért néha a technológiai fejlődésnek egypár olyan szignifikáns inflexiós pontja, amikor tényleg nagyonis megfontolandó az átállás, annak ellenére, hogy nem tagadható még ekkor se, hogy valóban képes lenne a régi gép is ellátni a feladatokat még ekkor is, továbbra is. Az egészen biztos, hogy nekem soha az életben nem lesz már igazi „desktop gépem”, ha ezalatt valami zörgő dobozt értünk az asztal alatt vagy a sarokban, hanem kizárólag laptopom. Ez annyi rengetegsok előnnyel jár (számomra), hogy ha eddig nem lett volna saját laptopom csak valakinél kipróbálhattam volna ezt a típust, azonnal rohannék lecserélni a desktop gépemet, és abszolút nem izgatna hogy amúgy el tudná-e látni még a számomra fontos feladatokat.

Még azt se merném állítani, hogy a régi gépem legalább szerver célra alkalmas lenne, illetve úgy értem hogy ha alkalmas is volna, de érdemes lenne arra a célra beállítani. Mert a laptopban van aksi, ami eképp felér egy szünetmentes tápegységgel. A régi gépemben nem volt aksi. Azaz ha elmegy az áram a hálózatból, vége mindennek. Ha ezt nem akarom, vehetnék hozzá külön szünetmenteset, ami azért mégis extra kiadás, ha meg már úgyis beruházok, hátha jobban megérné picit többet költeni, s új gépet venni?!

Szóval ezek a dolgok mindig egyedileg mérlegelendőek, nincs rá általános válasz.