Hát ja, +1
Itt élek már egy ideje az USA-ban, s állítom hogy az angollal kapcsolatos nehézségeim bő 80%-át a kiejtés okozza! Nem túlzok hogy minimum 5-ször jobban tudok kommunikálni írásban, mint szóban. Úgy értem, ha leírok valamit, majdnem mindig könnyedén megértik (nyilván nem helyes persze nyelvtanilag, de értik). Ha nekem írnak valamit, akkor is értem, többnyire szótárazás nélkül is kibogarászom a lényegét hamar, azaz nincs úgy se gond. De ha beszélni kezdenek hozzám, akkor... az olyan vagy-vagy. Még akkor is ha lassan beszélnek. Nemegyszer volt, hogy az amerikai illető elmondta a közlendőjét nekem vagy ötször, egyre lassabban, türelmesen. Akkor se értettem. Végül megkértem, írja már le! Megtette. Kiderült, hogy kivétel nélkül minden szót ismerek a szövegben, sőt, ezeket magam is rendszeresen használom a napi kommunikációmban. Épp csak a született amerikai teljesen másképp ejti mint én. Megérti ha én mondom neki a magam kiejtésével, de ő akkor is másképp ejti. És az istennek se javítja ki soha senki a hibás kiejtésemet, desőt még csak el se mosolyodnak rajta, hogy legalább ezzel jelezve legyen, hogy rosszul mondom. Mert ők ugye olyan udvariasak. Így hogy a fenébe fejlődjön a beszélt nyelvtudásom?!
Ez annyira így van, hogy ha nem született amerikaival beszélek angolul, hanem valaki akárki mással - némettel, orosszal, arabbal, kínaival, mexikóival, kenyaival, hinduval - mindegyikkel beszéltem már tényleg angolul - ezek angolságát messze sokkal jobban megértem, mint a született amerikaiakét! Mondhatnám, az amerikaiak nem tudnak angolul!
Vagy legalábbis 2 angol nyelv van a világban. Az egyiket az USA-ban beszélik. A másikat mindenütt máshol. Az írása e két nyelvnek azonos. A beszélt nyelveknek viszont nem sok köze van egymáshoz.
Az amerikaiak szokva vannak hozzá, hogy mindenki az ő nyelvüket beszéli. De ahhoz is, hogy mindenki HIBÁSAN teszi ezt. A szemük se rebben akárhogy kerékbe töröd is a nyelvüket, és soha ki nem javítanának. Még akkor se mosolyognak, ha kínomban gesztikulálni kezdek. Egy magyar hasonló esetben már rég a földön fetrengene a röhögéstől.
Az amerikai, az nem. Hónapokig például azt a szót hogy "find", így ejtettem ahogy magyarul olvastam. Soha senki nem javított ki, és mindenki megértette. Teljesen véletlenül tudtam meg hogy azt úgy kell ejteni, hogy "fájnd". De temérdek hasonló dolgot említhetnék még.
És nemcsak a magánhangzóik iszonyúak, de gyakran egyszerűen lehagyják a szavak elejét is, a mássalhangzókat is. Például ott van az hogy "know". Ebből a szókezdő k-t nem ejtik ki. Teljesen úgy ejtik, mint azt hogy "now". Találjam ki, mikor melyik szóra gondolnak... És ha belelendülnek a beszédbe, gyorsan beszélnek, akkor megint másképp ejtenek minden szót, mert a kiejtés attól is függ, az előző szónak mi volt a vége, s a következőnek mi az eleje. Sőt, hogy miféle hangulatban beszélnek, mert ezek ha izgatottak, lelkesek, mittudomén, olyan affektálva nyújtanak egyes hangokat sőt hangcsoportokat, hogy azt a szót se ismerem fel amit ezerszer hallottam már...
Igen, én is tanultam németül, van belőle nyelvvizsgám is. Igaza van saxusnak, a német ezerszer könnyebb.
-------------
Honlapom: http://parancssor.info Könyvem a VIM-ről
Lenovo ThinkPad T530, Core I7, 16 GB RAM, 500 GB HDD
=== DWM ablakkezelő ===