( bucko | 2013. 12. 08., v – 11:21 )

Ez a hordozhatóság valami mániaféle lehet. A leghosszabb élettartemú rendszerem 19 évig futott POWER processzororon. Sem szándék, sem cél, sem lehetőség nem adódott/merült fel bárminemű hordozásra. Sőt, kifejezetten IBM(/Motorola - akkor még) processzorra írták az alaprendszert. Én meg a környezetét. Ezt a rendszer 15 évig ment. (Nem vindóz, nem kell havonta frissíteni.)

"Compile time overhead" - Ott írom: runtime.

A strict játszik.
Pro:
- Ebben az esetben tutkó 1 órajel lesz az olvasási idő.
Kontra:
- Azért 1995-től olyan szerkezeteken dolgoztam, ahol néhányszor szélesebb a memória, mint a mai pécéken. Sőt, egy memória ciklus alatt egyszerre több címről is olvasnak. (POWER5 12 csatornán olvas, 8 csatornán ír. Bár itt keverek egy két dolgot, de a load előtt még történik néhány dolog.)
- Természetesen index esetén használtam az align-t. (van olyan is, hogy allign power!)
- Hibakezelés? Runtime szóba se jöhet. Adatstruktúra szempontjából az előző 5 rendszer már elvégezte az ellenőrzést. Akár azt is megengedhetem, hogy szétszálljon a program. Ebben az esetben megállunk, és az előző programokat kell kijavítani.
- Igen, az int barátunk. Olvastam vagy 20 éve C tankönyvet is. Meg azért teljesen mellékesen, azt megelőzően hw fejlesztő voltam. Én már FOGTAM is bájtot!;) Legtöbb esetben 32B vagy 64B, ritkábban 128B hosszú intet használok, még 32 bites rendszeren is. 64 bitesen is fordul, nem úgy mint linuxon.
- Valahol írták, hogy átlagosan 5000 soronkén van egy hiba. Az így keletkezett kódok olyan rövidek, hogy nem lehet bennük hiba. (Hazugság! Egyszer elaludtam, és megnyomtam az egeret! :))))
- Igen, az utolsó órajelet is ki kellett facsarni a gépből. 24 óra alatt 5-6x is le kellett futtatni a feldolgozást. Olyan módon, hogy szünet is van köztük. :) Amikor kézbevettem a dolgot, akkor egy futás 19 óra volt, és futásidő exponenciálisan emelkedett. Később még a feladatok is többszöröződtek.
Mondták is, hogy felesleges ilyen rövid idő alatt lefutnia valaminek...Aztén baleset történt, és milyen jól jött. Mindig azt mondom: gépészeti tűrésszámítás. Megy - nem megy.

"a forditotol fugg..."
Szerintem azért mindketten értjük: Ez a side effect. Mindegyik fordító nem garantálja a végeredményt, tehát rossz a kód.

"Tehat az x86, ARM, stb. mind sz#r mert a te hibas kodod"
Nem mondtam ilyet. Tényleg az én kódom volt rossz. Az ellenérzés abból fakadt, hogy az atomstabil rendszerek mellé még beraktak egy linuxot, és még arra is meg kellett írnom 180 sor programot.

Az alap állításom: könnyű egyenes byte orderrel text feldolgozást programozni.
"Raadasul ez egy nagyon durva corner case" - Mármint az, hogy sorban olvasom a bájtokat?