Ez így nem elég pontos. Az órajel -> kis kapacitásokat kell töltögetni és kisütögetni az órajel arányában. Ezen kívül van egy hőmésérkleti tényező is, mivel a dinamikus áramfelvétel mellett a sok kis tranzisztor sok kis szivárgási árama összeadódik. A szivárgás meg arányos a hőmérséklettel. Egy napelemes pc építésénél kalkulálták azt, hogy a +hűtőventillátor teljesítményfelvétele, vagy az alacsonyabb hőmérsékletnél kisebb szivárgási veszteség nagyobb.
Tehát fogyasztáscsökkentéshez a hőmérsékletet is érdemes alacsonyan tartani.
A modern cpuk-k több üzemmóddal rendelkeznek. Ezt a hozzá szabott driverek kezelik.
Azaz egy 386, 486 kategóriájú cpu feszültség és órajel szabályzással tuningolható. A fejlettebb eszközök rendelkeznek olyannal, mint
- P-states = cpu feszültség és órajel szabályzás, de előre specifikált módon. Azaz maga a cpu kapcsolgatja magát. Tőbb P-state is lehet.
- C-states
-- C1 - a cpu lekapcsolja egyes lényegtelen/nem működő részről az órajelet
-- C2 - idle módban lekapcsolódik az összes core órajel
-- C3 - minden belső órajel lekapcsolódik és leválik a buszokról
De ezek csak az alapok.
Mindenesetre egy mai sok magos cpu esetén inkább egy fejlettebb drivert érdemes használni, mivel nem az a cél, hogy izzon a gép. Nem ismerem a FX-6300 képességeit, de elképzelhető olyan üzemmód, amikor kis terhelésnél pl. 4 mag elmegy C3 módba aludni. Ez biztosan nagyobb hideget eredményez, mint még 5% vcore csökkentés.