Küldtem már igazi képeslapot is, amit a postásbácsi biztos el is olvasott :)
Viszont a levelezés egy kicsit más tészta: ott ugyanis vannak személyes vagy "titkos" dolgaim, vagy esetleg üzleti ügyek, amelyek másra nem tartoznak. Még a könyvtáros nénire sem :) Van egy határ, amit magáról az ember még publikusnak gondol. Nálam az, hogy mikor mire keresek, belefér a "publikus" kategóriába. Nálad (gondolom) nem.
Szóval csak azt akarom mondani, hogy ennek az ökkauntos keresésnek is LEHET létjogosultsága és előnye. Aki félti a privát szféráját, az nem használja ki ennek az előnyeit és hátrányait.
Akinek az internetes keresés nem a privát szféra, és neki ér annyit az egész, hogy egy "cég" tudja, hogy mikor mire keres rá, cserébe pedig a találatokat "személyre szabja", az így csinálja (ha tud a dologról).
Csak egy nagyon egyszerű, "könyvtáras" példa: ha én bemegyek a könyvtárba, és a könyvtáros személyesen ismer, és pár dolgot tud rólam, és azt mondom, hogy latex-hel kapcsolatos könyvet keresek, nem a szexuális (mondjuk úgy) vágyaimra gondol, és a pornó-részlegre irányít, hanem a LaTeX-re, és az informatikai részleghez küld. Ha nem ismer a könyvtáros néni engem, akkor bővebben ki kell fejtenem, hogy pontosan mire is gondolok, hogy helyes "találatokat" szolgáltasson nekem - pont, mint a netes keresőkkel.
Persze nem kötelező a könyvtáros nénikkel beszél(get)ő viszonyban lenni, el lehet az egészet intézni annyival, hogy "Csókolom, ezt a könyvet viszem, csókolom, egy hónap múlva hozom", és akkor a könyvtáros néni se fog rólad semmi személyes dolgot tudni.
Ugyanígy az akármilyen accout-os kereső.
Aki nem hajlandó magáról némi információt "megadni", az ne is várjon jobb szolgáltatást. Aki ezeket az adatokat nem kívánja megosztani, ne ossza meg, de nem is kap semmi "pluszt". Valamit valamiért :)