1994 óta láttam pár khm. nem naprakész alapokra épített üzletileg kritikus informatikai rendszert, tehát a tapasztalat adott: nem a naprakész szoftver, hanem a tervezhető, stabilan működő környezet a legtöbb esetben a cél.
Céget, illetve szolgáltatás/rendszert nem nevezek meg, de minél nagyobb az üzleti kockázata a rendszer alapjait képező eszközök lecserélésének, annál kisebb a késztetés rá addig, amíg van megfelelő (biztonsági és az eredetileg elvárt funkcionalitások hibáira/problémáira vonatkozó) gyártói/szállítói támogatás, és a ráfordítás meg nem térült.
Van, ahol a 3 éves garanciával kapott eszközöket definíció szerint öt évre vásárolta a cég, a 4. évben megtervezték a kiváltását a meglévő lomoknak, az ötödik évben meg megcsinálták a pilotot, és a hatodik év közepére futott le a teljes eszközpark lecserélése/átalakítása. És ez komplett hw/sw megoldást jelentett.
Vagy mondhatnék egy 1997 táján éles üzembe állt nagyobbacska rendszert, aminek a kivezetése ha jól tudom 2011-re fejeződött be. Igaz, közben átalakult alatta a hálózat, költöztették, átszervezték, stb. de a szolgáltatás alapjai megmaradtak. És nem csak azért, mert a kiszolgálószoftverek lecserélése irgalmatlanul drága lett volna.
Az "elavult szoftver" az esetek jelentős részében csak "erkölcsileg" elavult, használati értéke cseppet sem kevesebb, mint az "új" verzióé egyébként. Abban igazad van, hogy erkölcsileg elavult szoftvert használni sokak szemében "gáz". De az üzleti döntéseket nem ez mozgatja, hanem a legkisebb kockázatra és a maximális profitra való törekvés.