( sj | 2013. 05. 23., cs – 14:24 )

nevezheted peldamutatasnak, hogy muvegtaggal is meg tudott maszni egy hegyet, "wow!", igy is lehet nezni. Meg ugy is, hogy meg ebbol sem tanult. Az eredmeny pedig ismert.

Mikor és ki értékeli az ember teljesítményét? Elárulom, minden egyes pillanatban mérik a körülöttünk lévő emberek.

igaz, bar ez engem nem erdekel.

Miben méred gyerekeid boldogságát? Kilora? Darabra? Idore? Vannak dolgok, amiket nem lehet számokkal kifejezni, mégis mérhető, látható. Mert ha csak egy gamergyerek

ne csusztassunk. A sajat gyerekeinek boldogsagat ne mossuk ossze egy hipotetikus gamergyerekkel...

És beszélhetünk féltékenységről, mert lehet féltékenykedni, irigykedni másik ember elismertségére, teljesítményére.

igaz, marmint a lehetoseg.

Áruld el nekem, ha számodra értelmetlen dolog amit ő tett, akkor miért foglalkozol vele?

nem vele foglalkozok, hanem az o hulyesege miatti tragediaja urugy volt (ennyiben foglalkozom csak vele), hogy fontos dolgokrol beszelhessunk. Milyen kar, hogy a sok kis gyoker nem jutott el idaig, tisztelet annak a par embernek, akik megis.

A boldogság szubjektív dolog. Ami neked boldogság, az nekem nem biztos, hogy az, és ami nekem boldogság az neked hót ziher, hogy nem az, hacsak nem rendelkezel szuicid hajlamokkal.

egyetertek. Akkor en most rad is irigy es feltekeny vagyok?

Akkor a lelki szegénység vezet a valódi boldogságon? Ha igen, akkor jó úton jársz.

majdnem jo, csak ez is kb. a (rosszindulatu) fogalomnelkuliseg, mint az aposztrofnal. Ha erdekel, majd elmagyarazom.

Diktatorok kezikonyve