Igazából a sztory a LOK-ból indult, beszélgettem egy lánnyal és kérdezte mi ez a LOK (látta az oldalt) és meg elmeséltem. Aztán mondtam, hogy ezt mindenki ingyen csinálja, szervezők, előadók én és mindenki ingyen jöhet, stb.
Erre nagyon, nagyon elcsodálkozott hogy ingyen? Ő csak pénzért dolgozik. És bizony egy két percig próbáltam elmagyarázni, hogy miért csinálom ingyen, de láthatóan úgy nézett rám mint egy ufóra. Komolyan nem értette.
...és aztán kimondtam egy olyan mondatot, amit sose tettem még korábban, még fejben sem fogalmazódott meg, kb azt mondtam, hogy azt gondolom mindenkinek kellene tennie valamit, amitől jobbá teheti a világot, én ezt teszem. (ezt most nagyképűnek hangozhat, de ekkor már percek óta próbáltam megfogalmazni miért is csinálok valamit ingyen évek óta)
...és aztán erre a magam által kimondott mondatra felfűztem saját magamat és elkezdtem végiggondolni, hogy valóban tettem-e már valami igazán hasznosat az életben...
Így aztán most minden nagyobb fordulópont előkerült és igazán érdekel, hogy az jött-e át másoknak a dolgaimból amit én valóban gondoltam vagy valójában egész más minden mint ahogy gondolom.
...tán szentimentális kapuzárási pánik esete forog fenn... ...végül is jobb később mint soha az útkeresés :):P