FS-eknel szerintem ez mashol sincs igy.
Konkretan Linux-on a reiser eseten tutira emlekszem oltari nagy szivasokra. Solaris-nal pedig a zfs-nel volt a korai idoben adatveszteses cumi.
Valamint persze volt nekem is ext* mindennel bajom. Konkretum ami most eszembe jut, ott fogalmam nincs, h az fs hibazott, vagy mas gond volt, de valoszinu, h az fs, mivel idovel megritkultak a hasonlo hibak, azaz javitothattak.
Az FS-ek eletciklusa ilyen, kell neki hosszu ido, mire felnottnek nyilvanithato es utana meg hosszu ido, ha komoly munkat lehessen rabizni, de meg akkor is csak naivsag nelkul.
A kernellel pedig alapvetoen nincs problemam, altalaban hozza, amit elvarhato tole. Inkabb csak azzal volt problema, ami uj funkcio. Igaz, az valoban hozta meg az experimental jelzo leszedese utan is (az is igaz, h forditva is szokott stabil lenni korlatokkal kezelve).
Mas rendszeren sem tapasztaltam ezt mashogy, bsd-vel, windows-zal es karcsu mennyisegu solaris-szal van tapasztalatom.
OS X-hez szerenncsere nincs kozom.
A userland _joval_ tobbet szivat, latszik, hogy nagy altalanossagban feluletesebb fejlesztok hatnak ra. Mondom ezt ugy, h sokszor cutting edge kornyezetet hasznalok.
tompos