( asm | 2013. 02. 15., p – 12:57 )

Szerintem mindkét féle snapshot technikának van előnye és hátránya:

COW:
- a blockok (első) felülírásakor lassabb, mivel +1 olvasás és írás igénye van
+ viszont a snapshot source volume a helyén marad, azaz később ugyanúgy viselkedik random és sequential olvasás esetén, mivel nem fragmentálódik szét
+ snapshotok olvashatóak és írhatóak is, azaz be lehet őket mountolni r/w és azon tesztelni vmit

NetApp féle pointerezgetősdi (bár ezt nem ismerem különösebben, csak a fenti link alapján írom):
+ a módosított block egy másik területre íródik, tehát nem kell felolvasni az eredeti adatot (de a pointer táblázatot is le kell írni vhova, úgyhogy szerintem ez is generál időnként metadata írást, csak ezt nyilván nem teszi meg minden block írás esetén)
- a fenti linkelt oldal szerint a snapshot volume csak olvasható
- mindkét volume (snapshot source és target) egyaránt fragmentálódik (megnézném milyen folytonos olvasásra lenne képes egy 4kB-okra fragmentálódott volume)

Úgyhogy szerintem nem azért használ COW-ot az IBM DS tárólói, mert "buták", hanem a fejlesztők mérlegelték a különböző megvalósítások előnyeit/hátrányait és aszerint döntöttek úgy.