( sede | 2013. 01. 22., k – 21:42 )

Válasz btami üzenetére

+1 Erre a levélre finoman szólva még aludni kellett volna néhányat. A levél első, általánosságokat leíró, összefoglaló része teljesen jó, de a második fele... Néhány gondolat:

Elöljáróban csak az összehasonlítás végett ugye emlékszünk még a kirívó 16 és 25 milliárd (!!!) forintos állami Microsoft beszerzésekre néhány évvel ezelőttről? Legalább arra amikor a kolléga megdobálta Ballmert tojással? A 200 milliós kormányszóvivői portálra? Remek.

Jelenleg mivel állunk szemben? Adva van egy stratégiai partneri szerződés a Microsofttal, és egy politikusi nyilatkozat, hogy együttműködnek (nyilván több céggel is) a nemzeti digitális közoktatási portál megvalósításában. Ezek tartalma ismeretlen, pénz még nem lett elköltve.

Most nézzük meg mi ennek a számon kérő nyílt levélnek az alapja? Milyen tényekre épít a levél? Mert ezekből a tényekből elég merész egy ilyen vádló és számon kérő, ellenséges hangvételű, ráadásul nyílt levelet megfogalmazni... Legalább venni kellett volna a fáradtságot valami konkrétumot előbányászni amire felépítjük, de így tények nélkül még azt is csak kérdezzük amivel utána vádolunk! A levél második része tele van a fenti tényekből automatikusan nem következő vádakkal, feltevésekre irányuló-, költői- vagy nem is oda tartozó kérdésekkel...

Kit céloztunk meg? Egyből és csakis a miniszterelnököt? hmmmm Biztos rá tartoznak a feltett kérdések? (Mert ugye tudjuk, hogy a hajléktalanok és piaci kofák szerint is az aszályért és árvízért csakis Orbán lehet a felelős, szóval az ilyesmit nehezebb komolyan venni).

Belegondoltunk annak a helyzetébe aki a levelet olvassa? Lehet ilyenre válaszolni? Vagy csak alaptalanul, reflexből elégedetlenkedtünk? Komolyan vehető a levél? Ha te lennél a miniszterelnök, akkor foglalkoznál egy ilyen levéllel, vagy csak átadnád az általános rajongói/ellenséges/pszichó leveleket korrekt módon megválaszoló ügyosztálynak?

Egyáltalán mit szeretnénk, mi a saját szándékunk? Mire szeretnénk RÁVEZETNI a címzettet? Ilyen hozzáállással hogyan biztosítjuk arról, hogy képesek vagyunk egyáltalán együttműködni, és szándékunkban is áll? Nem a magyar parlamenti közvetítések vitakultúráját kellene alapul venni. Nekünk kellene konkrét ajánlatokat tenni, "nyomulni", bizonyítani az együttműködés készségünket! A hegy nem megy Mohamedhez, sohase fog. Az MS marketing szakemberei már nyilván elhívták a döntéshozókat egy-ként előadásra, termékbemutatóra, szendvicspartira, kapcsolatot építenek, ott vannak kéznél, ugrásra készen. Mi pedig mit mondunk? Küldtünk egy nyílt levelet??? Vajon kihez fognak így fordulni?

Bár a szándék dicséretes, sajnos az ilyen hangvételű és tartalmú levél pont ellentétes hatást ér el.